CDH XI
Marthe Nemegeer / Cur Deus homo
- Created on 2025-05-14 11:13:46
- Modified on 2025-05-14 15:30:40
- Translated by Manuel Kalekas
- Aligned by Marthe Nemegeer
Latin
Ἑλληνική Transliterate
Quid sit peccare et pro peccato satisfacere
A . : Quaerendum ergo est qua ratione Deus dimittat peccata hominibus . Et ut hoc faciamus apertius , prius videamus quid sit peccare et quid pro peccato satisfacere .
B . : Tuum est ostendere , et meum intendere .
A . : Si angelus et homo semper redderet Deo quod debet , numquam peccaret .
B . : Nequeo contradicere .
A . : Non est itaque aliud peccare quam non reddere Deo debitum .
B . : Quod est debitum quod Deo debemus ?
A . : Omnis voluntas rationalis creaturae subiecta debet esse voluntati Dei .
B . : Nihil verius .
A . : Hoc est debitum quod debet angelus et homo Deo , quod solvendo nullus peccat , et quod omnis qui non solvit peccat . Haec est iustitia sive rectitudo voluntatis , quae iustos facit sive rectos corde , id est voluntate . Hic est solus et totus honor , quem debemus Deo et a nobis exigit Deus . Sola namque talis voluntas opera facit placita Deo , cum potest operari ; et cum non potest , ipsa sola per se placet , quia nullum opus sine illa placet . Hunc honorem debitum qui Deo non reddit , aufert Deo quod suum est , et Deum exhonorat ; et hoc est ' peccare ' . Quamdiu autem non solvit quod rapuit , manet in culpa . Nec sufficit solummodo reddere quod ablatum est , sed pro contumelia illata plus debet reddere quam abstulit . Sicut enim qui laedit salutem alterius , non sufficit si salutem restituit , nisi pro illata doloris iniuria recompenset aliquid : ita qui honorem alicuius violat non sufficit honorem reddere , si non secundum exhonorationis factam molestiam aliquid , quod placeat illi quem exhonoravit , restituit . Hoc quoque attendendum quia , cum aliquis quod iniuste abstulit solvit hoc debet dare , quod ab illo non posset exigi , si alienum non rapuisset . Sic ergo debet omnis qui peccat , honorem Deo quem rapuit solver et haec est ' satisfactio ' , quam omnis peccator Deo debet facere .
B . : In his omnibus , quoniam rationem sequi proposuimus , quamvis aliquantulum me terreas , nihil habeo quod dicere possim contra .
A . : Quaerendum ergo est qua ratione Deus dimittat peccata hominibus . Et ut hoc faciamus apertius , prius videamus quid sit peccare et quid pro peccato satisfacere .
B . : Tuum est ostendere , et meum intendere .
A . : Si angelus et homo semper redderet Deo quod debet , numquam peccaret .
B . : Nequeo contradicere .
A . : Non est itaque aliud peccare quam non reddere Deo debitum .
B . : Quod est debitum quod Deo debemus ?
A . : Omnis voluntas rationalis creaturae subiecta debet esse voluntati Dei .
B . : Nihil verius .
A . : Hoc est debitum quod debet angelus et homo Deo , quod solvendo nullus peccat , et quod omnis qui non solvit peccat . Haec est iustitia sive rectitudo voluntatis , quae iustos facit sive rectos corde , id est voluntate . Hic est solus et totus honor , quem debemus Deo et a nobis exigit Deus . Sola namque talis voluntas opera facit placita Deo , cum potest operari ; et cum non potest , ipsa sola per se placet , quia nullum opus sine illa placet . Hunc honorem debitum qui Deo non reddit , aufert Deo quod suum est , et Deum exhonorat ; et hoc est ' peccare ' . Quamdiu autem non solvit quod rapuit , manet in culpa . Nec sufficit solummodo reddere quod ablatum est , sed pro contumelia illata plus debet reddere quam abstulit . Sicut enim qui laedit salutem alterius , non sufficit si salutem restituit , nisi pro illata doloris iniuria recompenset aliquid : ita qui honorem alicuius violat non sufficit honorem reddere , si non secundum exhonorationis factam molestiam aliquid , quod placeat illi quem exhonoravit , restituit . Hoc quoque attendendum quia , cum aliquis quod iniuste abstulit solvit hoc debet dare , quod ab illo non posset exigi , si alienum non rapuisset . Sic ergo debet omnis qui peccat , honorem Deo quem rapuit solver et haec est ' satisfactio ' , quam omnis peccator Deo debet facere .
B . : In his omnibus , quoniam rationem sequi proposuimus , quamvis aliquantulum me terreas , nihil habeo quod dicere possim contra .
Ἀνσέλμος
Ζητητέον τίνι λόγῳ παρὰ τοῦ Θεοῦ ἀφεθείη ἂν τὰ ἁμαρτήματα∙ καὶ ὡς ἂν τουτὶ σαφέστερον ποιῶμεν , πρῶτον θεωρῶμεν τίποτ’ ἐστὶ τὸ ἁμαρτεῖν∙ καὶ τί τὸ ἱκανοποιῆσαι τῶν ἁμαρτημάτων ἕνεκα∙
Βώσσος
Σόν μέν ἐστι δεικνύναι∙ ἐμὸν δὲ προσέχειν :
ΙΑ’
Τί ἐστι τὸ ἁμαρτεῖν , καὶ τί τὸ ὑπερ τοῦ ἁμαρτήματος ἱκανοποιῆσαι :
Ἀνσέλμος
Εἰ μὲν τὸ ὀφειλόμενον , ἀεὶ ὅτε ἄγγελος καὶ ἄνθρωπος ἀπεδίδου τῷ Θεῷ , οὐδὲ πώποτ’ ἂν ἥμαρτεν∙
Βώσσος
Ἀντιλέγειν οὐκ ἔχω∙
Ἀνσέλμος
Ταύτῃ τοι τὸ ἁμαρτάνειν οὐδὲν ἕτερον , ἢ τῷ Θεῷ μὴ ἀποδιδόναι τὸ προσῆκον∙
Βώσσος
Ἀλλὰ τὸ ὀφειλόμενον αὐτὸ τῷ Θεῷ , τί ποτ’ ἄρ’ ἐστι ;
Ἀνσέλμος
Πᾶσα λογικῆς κτίσεως θέλησις ὑποκεῖσθαι τῇ βουλήσει τοῦ Θεοῦ ὀφείλει∙
Βώσσος
Οὐδὲν ἀληθέστερον∙
Ἀνσέλμος
Τοῦτ’ ἐστι τὸ ὄφλημα ὅπερ ὅ τε ἄγγελος καὶ ἄνθρωπος ὀφείλει τῷ Θεῷ∙ ὅπερ ἀποδιδοὺς μὲν οὐδεὶς ἁμαρτάνει∙ πᾶς δὲ μὴ ἀποδιδοὺς ἁμάρτῃ τοῦτ’ ἐστὶν ἡ δικαιοσύνη ἢ ἡ τῆς θελήσεως ὀρθότης · αὕτη δικαίους εἶναι ποιεῖ∙ ἢ ὀρθοὺς τῇ καρδίᾳ εἴτ’ οὖν τῇ θελήσει∙ αὕτη μόνη ἐστὶν ἡ τιμὴ καὶ τὸ ὅλον ὅπερ ὀφείλομεν τῷ Θεῷ , καὶ ἣν ἀφ’ ἡμῶν ὁ Θεὸς ἀπαιτεῖ∙ μόνη γὰρ ἡ τοιαύτη θέλησις ἔργα τὰ τῷ Θεῷ ἀρέσκοντα πράττεσθαι ποιεῖ∙ δυναμένη τὲ καὶ μή∙ αὕτη μόνη καθ’ ἑαυτὴν ἀρέσκει τῷ Θεῷ∙ ὅτι μηδὲν ἔργον ταύτης χωρὶς ἀρεστόν · ταύτην τὴν ὀφειλομένην τιμὴν ὃ μὴ τῷ Θεῷ ἀποδιδοὺς , τὸ ἴδιον ἀφαιρεῖ τοῦ Θεοῦ καὶ τὸν Θεὸν ἀτιμάζει∙ καὶ τοῦτ’ ἐστὶ τὸ ἁμαρτάνειν ἐφόσον δὲ οὐκ ἀποδίδωσιν ὅπερ ὑφεῖλεν , ἐν τῇ τοῦ πταίσματος ἐνοχῇ μένει∙ οὔκουν ἀποδιδόναι μόνον ὅσον ἀφεῖλεν ἀρκεῖ∙ ἀλλ’ ὑπὲρ τῆς ἐπενεχθείσης ἀτιμίας τῷ ἀφαιρεθέντι πλέον ἀποδιδόναι προσῆκον∙ ὥσπερ τὸν τῇ ὑγείᾳ βλάψαντα ἑτέρου , οὐκ ἀρκεῖ μόνον ἀποκαταστῆσαι ταύτην αὐτῷ , εἰ μὴ καὶ ἀντὶ τῆς ἀδίκως ἐπενεχθείσης βλάβης ἀντισταθμήσειε τί , οὕτως ὁ τὴν τιμὴν τινὸς βιασάμενος οὐκ ἀρκέσει ταύτην ἀποδιδοὺς , ἂν μὴ καὶ ἀντὶ τῆς γενομένης ἐπαχθοῦς ἀτιμίας ὁτιοῦν ἀντισηκώσειε τῷ ἀτιμασθέντι ἀρέσκον∙ σημειοῦσθαι δὲ εἰκὸς ὡς ἐπειδάν τις ὅπερ ἀδίκως ἀφεῖλεν ἀποδῷ , τοῦτ’ ἀποδιδόναι χρέων ὅπερ οὐχ οἷόν τε ἦν ἀπαιτεῖσθαι∙ παρ’ αὐτοῦ∙ εἰ μὴ τὸ ἀλλότριον ἀφήρει∙ οὕτω τοίνυν τὸν ἁμαρτάνοντα προσῆκον τὴν τιμὴν ἣν ἀφεῖλε τῷ Θεῷ ἀποδιδόναι∙ καὶ τοῦτ’ ἐστὶν ἱκανοποίησις ἣν ἐνδείκνυσθαι τῷ Θεῷ πᾶς ἁμαρτωλὸς ὀφείλει∙
Βώσσος
Ἐπείπερ ἀκολουθεῖν ἐν πᾶσι τούτοις τῷ λόγῳ προυθέμεθα , εἰ καὶ ὁπωσοῦν με θράττεις , οὐδὲν ὅμως ἔχω ὅπερ ἄν σοι ἀντιθεῖναι δυναίμην : -
Ζητητέον τίνι λόγῳ παρὰ τοῦ Θεοῦ ἀφεθείη ἂν τὰ ἁμαρτήματα∙ καὶ ὡς ἂν τουτὶ σαφέστερον ποιῶμεν , πρῶτον θεωρῶμεν τίποτ’ ἐστὶ τὸ ἁμαρτεῖν∙ καὶ τί τὸ ἱκανοποιῆσαι τῶν ἁμαρτημάτων ἕνεκα∙
Βώσσος
Σόν μέν ἐστι δεικνύναι∙ ἐμὸν δὲ προσέχειν :
ΙΑ’
Τί ἐστι τὸ ἁμαρτεῖν , καὶ τί τὸ ὑπερ τοῦ ἁμαρτήματος ἱκανοποιῆσαι :
Ἀνσέλμος
Εἰ μὲν τὸ ὀφειλόμενον , ἀεὶ ὅτε ἄγγελος καὶ ἄνθρωπος ἀπεδίδου τῷ Θεῷ , οὐδὲ πώποτ’ ἂν ἥμαρτεν∙
Βώσσος
Ἀντιλέγειν οὐκ ἔχω∙
Ἀνσέλμος
Ταύτῃ τοι τὸ ἁμαρτάνειν οὐδὲν ἕτερον , ἢ τῷ Θεῷ μὴ ἀποδιδόναι τὸ προσῆκον∙
Βώσσος
Ἀλλὰ τὸ ὀφειλόμενον αὐτὸ τῷ Θεῷ , τί ποτ’ ἄρ’ ἐστι ;
Ἀνσέλμος
Πᾶσα λογικῆς κτίσεως θέλησις ὑποκεῖσθαι τῇ βουλήσει τοῦ Θεοῦ ὀφείλει∙
Βώσσος
Οὐδὲν ἀληθέστερον∙
Ἀνσέλμος
Τοῦτ’ ἐστι τὸ ὄφλημα ὅπερ ὅ τε ἄγγελος καὶ ἄνθρωπος ὀφείλει τῷ Θεῷ∙ ὅπερ ἀποδιδοὺς μὲν οὐδεὶς ἁμαρτάνει∙ πᾶς δὲ μὴ ἀποδιδοὺς ἁμάρτῃ τοῦτ’ ἐστὶν ἡ δικαιοσύνη ἢ ἡ τῆς θελήσεως ὀρθότης · αὕτη δικαίους εἶναι ποιεῖ∙ ἢ ὀρθοὺς τῇ καρδίᾳ εἴτ’ οὖν τῇ θελήσει∙ αὕτη μόνη ἐστὶν ἡ τιμὴ καὶ τὸ ὅλον ὅπερ ὀφείλομεν τῷ Θεῷ , καὶ ἣν ἀφ’ ἡμῶν ὁ Θεὸς ἀπαιτεῖ∙ μόνη γὰρ ἡ τοιαύτη θέλησις ἔργα τὰ τῷ Θεῷ ἀρέσκοντα πράττεσθαι ποιεῖ∙ δυναμένη τὲ καὶ μή∙ αὕτη μόνη καθ’ ἑαυτὴν ἀρέσκει τῷ Θεῷ∙ ὅτι μηδὲν ἔργον ταύτης χωρὶς ἀρεστόν · ταύτην τὴν ὀφειλομένην τιμὴν ὃ μὴ τῷ Θεῷ ἀποδιδοὺς , τὸ ἴδιον ἀφαιρεῖ τοῦ Θεοῦ καὶ τὸν Θεὸν ἀτιμάζει∙ καὶ τοῦτ’ ἐστὶ τὸ ἁμαρτάνειν ἐφόσον δὲ οὐκ ἀποδίδωσιν ὅπερ ὑφεῖλεν , ἐν τῇ τοῦ πταίσματος ἐνοχῇ μένει∙ οὔκουν ἀποδιδόναι μόνον ὅσον ἀφεῖλεν ἀρκεῖ∙ ἀλλ’ ὑπὲρ τῆς ἐπενεχθείσης ἀτιμίας τῷ ἀφαιρεθέντι πλέον ἀποδιδόναι προσῆκον∙ ὥσπερ τὸν τῇ ὑγείᾳ βλάψαντα ἑτέρου , οὐκ ἀρκεῖ μόνον ἀποκαταστῆσαι ταύτην αὐτῷ , εἰ μὴ καὶ ἀντὶ τῆς ἀδίκως ἐπενεχθείσης βλάβης ἀντισταθμήσειε τί , οὕτως ὁ τὴν τιμὴν τινὸς βιασάμενος οὐκ ἀρκέσει ταύτην ἀποδιδοὺς , ἂν μὴ καὶ ἀντὶ τῆς γενομένης ἐπαχθοῦς ἀτιμίας ὁτιοῦν ἀντισηκώσειε τῷ ἀτιμασθέντι ἀρέσκον∙ σημειοῦσθαι δὲ εἰκὸς ὡς ἐπειδάν τις ὅπερ ἀδίκως ἀφεῖλεν ἀποδῷ , τοῦτ’ ἀποδιδόναι χρέων ὅπερ οὐχ οἷόν τε ἦν ἀπαιτεῖσθαι∙ παρ’ αὐτοῦ∙ εἰ μὴ τὸ ἀλλότριον ἀφήρει∙ οὕτω τοίνυν τὸν ἁμαρτάνοντα προσῆκον τὴν τιμὴν ἣν ἀφεῖλε τῷ Θεῷ ἀποδιδόναι∙ καὶ τοῦτ’ ἐστὶν ἱκανοποίησις ἣν ἐνδείκνυσθαι τῷ Θεῷ πᾶς ἁμαρτωλὸς ὀφείλει∙
Βώσσος
Ἐπείπερ ἀκολουθεῖν ἐν πᾶσι τούτοις τῷ λόγῳ προυθέμεθα , εἰ καὶ ὁπωσοῦν με θράττεις , οὐδὲν ὅμως ἔχω ὅπερ ἄν σοι ἀντιθεῖναι δυναίμην : -